A családtagok jól szórakoznak az anyukák sziporkázó beszólásain. Még ha néha esetleg egy kicsit csípősre is sikerülnek. Általában inkább az édesapák azok, akik a lazább szülő szerepét töltik be a családban, míg az édesanyák azok, akik némileg talán következetesebbek, és komolyabban viselkednek. Ám ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy a szerepek ne cserélődhetnének fel, és az anyák ne tudnák lazábbra venni a figurát. Az édesanyák is tudnak ám sziporkázni, és emlékezetes megszólalásokkal megörvendeztetni a családtagjaikat.
Örömmel újságoltam a szüleimnek:
– Úgy fest, hogy simán felvesznek az egyetemre.
Apám reakciója:
– Nem csodálom kicsim, hiszen az én eszemet örökölted.
Erre az anyám:
– Tényleg így lehet, ugyanis az enyém még megvan.
Anyum dühösen így szólt hozzám:
– Azonnal tegyél rendet a szobádban! Rossz ránézni erre a disznóólra.
Erre a nagymamám, azaz az ő anyukája:
– Akkor meg minek nézed?!
A nővérem és az anyám éppen veszekedtek egymással, amikor anya egyszer csak elhallgatott, fújt egy nagyot, és így szólt:
– Most már értem, hogy egyes állatok miért falják fel a saját utódaikat…
Vettem magamnak egy motort, mire az anyám:
– Ha majd felborulsz vele és elveszted a lábaidat, akkor hozzám ne szaladj sírva!
Megkérdeztem anyámtól:
– Anya, nekem hogy-hogy nem lett tesóm?
Erre ő kuncogva:
– Szívem, ugyanazt a hibát nem szoktam többször elkövetni.
Éppen kiabáltam a bátyámmal, amikor az anyám közbeavatkozott:
– Légy kedvesebb a testvéreddel, egyszer még szükséged lehet az egyik veséjére.
Hosszasan panaszkodtam az édesanyámnak, hogy jó lenne, ha találnék már végre magamnak egy normális párt, amikor egyszer csak félbeszakított, és így szólt:
– Ha bármikor is magányosnak érzed magad, nézz meg este lefekvés előtt egy horrorfilmet. Hidd el, hogy rögtön nem érzed majd magad egyedül.
Lett egy új kutyánk, és én Zeusznak szerettem volna elnevezni, de az édesanyám húzta rá a száját, és ezt mondta:
– Hát, nekem nem igazán tetszenek a „Z” betűs nevek.
Ebben nem is lenne semmi vicces, ha bátyámat nem Zolinak hívnák.
A húgom este lefekvés előtt:
– Anyu, én félek, hogy szörnyek vannak az ágyam alatt.
– Dehogy vannak, Kicsim! A szellemek elijesztik őket. Most pedig mars aludni!
Elkezdtem mesélni az anyámnak, hogy szereztem egy új barátot magamnak, mire rögtön közbevágott:
– Ember vagy állat?
Édesanyámnak hirtelen nem jutott eszébe a nevem, ezért mind a négy testvérem, és még a kutyánk nevén is szólított engem. Majd csak ennyit mondott:
– Tudod te hogy hívnak, na… gyere már be hozzám a konyhába!
Tinédzser koromban az anyám rajtakapott, amint éppen egy felnőtt magazint lapozgattam.
Elnevette magát, majd így szólt:
– Nézegesd csak egész nyugodtan, így legalább egyszer te is láthatsz ilyet, ha már élőben egy ideig úgy sem fogsz valószínűleg.
Majd sarkon fordult, és kiment a szobámból.
Kíváncsiságból megkérdeztem az édesanyámtól:
– Mit tennél, ha valaki elrabolna engem?
Erre ő:
– Nem aggódnék kincsem, ugyanis valószínűleg hamar visszahozna magától is.
Forrás:napitroll.hu
