Mi történik, ha nem tartjuk tiszteletben elhunyt idős hozzátartozóink utolsó kívánságát? És mi van, ha titokban terveztek vagy “elástak” neked egy megrázó meglepetést, “csak akkor” találod meg, ha teljesíted a kívánságot?
A georgetowni testvérek, Charlie és Kevin egy ilyen kívánság között hánykolódtak. Miután nagymamájuk, Josephine meghalt, megkapták utolsó levelét, amelyben az állt, hogy örökségként megkapják szeretett kertjét. Legfőbb feltétele az volt, hogy gondozzák a kertjét, és biztosítsák, hogy minden évszakban gazdag gyümölcs- és zöldségtermést produkáljon.
Míg a 16 éves Charlie boldogan fogadta el az ajánlatot, idősebb testvére, a 18 éves Kevin dühös volt a nagyira, amiért csak egy kis kertet hagyott rájuk, és semmi mást…
“Csak egy kert?” Kevin dühöngött. “Ki akarja megművelni ennek a haszontalan földdarabnak a talaját? Azt hittem, a házát hagyja ránk. Ostoba vénasszony! Utálom őt!”
“De Kevin, a nagyi imádta ezt a kertet, és talán azt akarja, hogy ápoljuk az utolsó kívánságát” – mondta Charlie, akit bántott a bátyja dühe.
“Utolsó kívánsága, egy frászt. Miért nem vitte magával a sírba? Nem fogom a kezemet és a lábamat összekoszolni ebben a sárban. Ahogy akarod a buta öreganyád kívánságával, te lúzer.”
A dühös testvér elment, és Charlie arcába vágta néhai nagymamája, Josephine levelét. “És ne gyere hozzám pénzért könyörögni. Egy vagyont fogsz keresni azzal, hogy eladod azokat a rohadt krumplikat és paradicsomokat!” Kevin gúnyolódott, és kiviharzott a kertből.
Charlie feldúlt volt, de úgy döntött, hogy tiszteletben tartja néhai nagymamája kívánságát. Boldogan elfogadta a nagyi ajánlatát, és megígérte, hogy másnap visszatér a kerti szerszámokkal, hogy nekilásson.
Másnap reggel Charlie feltűrte az ingujját, és elkezdte öntözni a kertet. “Nagyi olyan jól karbantartotta” – jegyezte meg. “Már csak egy kis metszés, és elkezdem átültetni a bokrokat”.
Josephine a levelében kifejezetten arra kérte az unokáit, hogy ültessék át a rózsabokrokat új helyre. A talaj nedves volt, így Charlie úgy gondolta, ez megkönnyíti a munkáját. Fogott egy ásót, és minden erejével, amit csak tudott, ásóval átlapátolta az első rózsabokor környékét.
“Mi volt ez a zaj?” – kiáltott fel, miután üvegropogást hallott. Újra lapátolt, és rájött, hogy a talajból jön.
Charlie felkapta a kis kézi ásóját, és ásni kezdett. Pillanatokkal később meglepetten dőlt hátra, miután egy törött üvegedényt talált egy cetlivel. “Egy cetlit? A nagyitól jött?” – motyogta, és óvatosan kivette a levelet.
“Köszönöm, fiúk, hogy nem feledkeztetek meg rólam. Nem vagyok olyan szívtelen, hogy csak paradicsomot és uborkát hagyjak nektek!” – állt az első sorban. “Ne hagyjátok abba az ásást a rózsabokrok mellett, mert még sok “kincset” kell kiásnotok, egészen pontosan 24-et! Csak meg kellett győződnöm róla, hogy tisztelettel adóztok az emlékemnek!”
“Még 23 üvegcserepet elástak a kertben? Mi, nem létezik?!” Charlie felkiáltott, és további rózsabokrokat kezdett keresni. A kert 23 különböző pontján 23 rózsabokrot talált.
Kimerülten és lihegve ásott ki Charlie 22 befőttesüveget, mindegyikbe készpénzt és érméket rejtve. Fáradt volt, és perzselő meleg volt, de elhatározta, hogy megtalálja az utolsó befőttesüveget, és kiásta az utolsó rózsabokrot is. Legnagyobb megdöbbenésére nem volt ott egyetlen befőttesüveg sem.
“Hol van az utolsó?” – motyogta, és körülnézett, hátha kihagyott valamit.
A kertben rendetlenség volt. Amellett, hogy Charlie nem találta a 24. üveget, kimerült volt, ha arra gondolt, hogy milyen hosszú munkát kell elvégeznie azzal, hogy az összes bokrot átülteti az új helyükre.
Felnézett az égre, és megígérte a nagyinak, hogy másnap elülteti őket. “Megígérem, nagyi, de előtte még meg kell találnom az utolsó befőttesüveget. Az nincs itt. Hol van?” – kérdezte, és végigmasírozott a kertben, hogy nyomokat keressen.
Ekkor jutott eszébe a nagyi kedvenc növénye, egy rozmaringbokor a kert távolabbi végében, közvetlenül a hálószobája ablaka alatt. Josephine nagyi imádta a gyógynövény illatát, és mindig is azt szerette volna, hogy a hálószobája ablakának közelében legyen, hogy élvezhesse az illatát.
“Ez lesz az!” Charlie örömében felkiáltott. Odasétált a rozmaringbokorhoz, és ásni kezdett. Ösztönei igaznak bizonyultak, amikor üvegcsörömpölést hallott.
Charlie óvatosan kiásta az üveget, de kissé meglepődött. Nem volt benne pénz, de egy tekercs volt elrejtve benne.
Az unoka kíváncsian kinyitotta az üveget, és meglepetésére egy dokumentumot talált. Ebben az állt, hogy bárkinél is van ez a dokumentum, a mellékelt telefonszámon kell érdeklődnie a további részletekről.
Charlie talált egy telefonszámot, amely alatt egy bizonyos “Alex Johnson” neve szerepelt. Felvette a kapcsolatot az illetővel, és másnap azonnal behívták az ügyvéd irodájába.
“Ó, te biztosan Josephine Parker asszony unokája vagy – mondta Alex, és átnyújtott egy dokumentumot a fiúnak. “Kételkedtem, amikor azt mondta, hogy az unokái mindent megtesznek, hogy tiszteletben tartsák a kívánságát. De meglepett, hogy csak egy jelent meg!”
Mint kiderült, ez volt a néhai nagyi végrendeletének második része. Eszerint az az unoka, aki az irat első részét birtokolta, megkapja a házat és egy családi örökséget.
“Egy családi örökség?” – kérdezte meglepődve Charlie. “Soha nem mondott róla semmit.”
Az ügyvéd elmosolyodott, és egy ékszerdobozt adott át neki. Charlie megdöbbent, amikor kinyitotta, és egy kővel kirakott gyűrűt és néhány drága ékszert talált benne egy cetlivel.
“Ez a nagymamámé, az anyámé és az enyém volt. Most pedig a tiéd. Remélem, megtartod, hogy emlékezz rám. Szeretettel, Josephine nagyi”.
Charlie örömkönnyeket hullatott. Bár még két évet kellett várnia, amíg betölti a 18. életévét, hogy igényt tarthasson az örökségre, boldog volt, és megköszönte a nagyinak mindazt, amit ráhagyott.
Két évvel később, a 18. születésnapján Charlie lett néhai nagymamája házának és örökségének törvényes örököse. Az örökölt 22 ezer dollárból felújította a házat, és az iskola befejezése után beköltözött.
Ebben a két évben idősebb bátyja, Kevin mindent megtett, hogy igényt tartson az örökségre, és kidobja az öccsét. De gonosz erőfeszítései hiábavalónak bizonyultak, és csak csalódást kapott, amiért nem tartotta tiszteletben néhai nagymamája kívánságát.
Közben Charlie továbbra is keményen dolgozott Jospehine nagymamája kertjében. Vett egy másik földet is a közelében, és egzotikus gyümölcsöket és virágokat termesztett. Végül friss kerti terményeket kezdett exportálni más államokba, és feltörekvő üzletemberré vált.
Charlie, az egykor szegény fiú, most több hektárnyi mezőgazdasági földet és egy luxusházat birtokolt a városban. Újonnan szerzett gazdagságától függetlenül a szerény unoka továbbra is nagy becsben tartotta néhai nagymamája kívánságát. Ő gondoskodott arról is, hogy kertje mindig gyönyörű virágokkal, gazdag gyümölcsökkel és zöldségekkel virítson egész évben!
Mit tanulhatunk ebből a történetből?
Tiszteld és becsüld meg őseid utolsó kívánságát. Amikor Charlie és Kevin megkapta néhai nagymamájuk utolsó levelét, amelyben utolsó kívánságát idézte, csak Charlie teljesítette azt. Boldogan teljesítette néhai nagymamája kívánságát, mert szerette őt, nem pedig az anyagi javakat.
A feltétel nélküli szeretet mindig meghálálja magát. Miután megtudták néhai nagymamájuk végrendeletét, Kevin dühös volt, amiért az örökségükből nem kaptak mást, mint a kertjét. Elsétált, és otthagyta öccsét, Charlie-t, hogy teljesítse a nagymamájuk kívánságát. De végül Charlie-t Josephine meglepetésszerű örökséggel jutalmazta meg, amiért tiszteletben tartotta a kívánságát.
Ez egy kitalált történet, bármilyen hasonlóság a tényleges nevekkel vagy helyszínekkel pusztán véletlen egybeesés.
Forrás:www.napjainkportal.hu
