Még ha nem is szándékosan, de a gyerekek egy-egy megszólalásukkal képesek kiváltani a szüleikből egy olyan érzést, amitől végig fut a hideg a hátukon. Mindezt úgy, hogy közben a gyerekek nem érzékelnek ebből semmit, és számukra teljesen természetes, amit mondtak.
• A 3 éves kislányommal meglátogattuk az ország másik felében élő dédnagymamáját. A kislányom elkezdte nézegetni a régi családi fotókat, és az üknagymama fotójához érve felkiáltott: „Jééé, ez a néni lakik a szobámban. Nagyon kedves.”
• A kisfiam 4 évesen egyszer a hasamra tette a kezét, és így szólt: „Anya, ott van bent egy kisbaba a hasadban.” Mondtam neki, hogy ez nem lehetséges, amit ő egy vállrándítással nyugtázott. Engem viszont nem hagyott nyugodni a dolog, ezért néhány nap múlva csináltam egy terhességi tesztet, és kiderült, hogy állapotos vagyok.
• A másfél éves kisfiamnak éppen meséltem a szobájában, amikor egyszer csak elkezdett integetni a kiságya irányába, és így szólt: „Szia.” A következő pillanatban az ágya felett lógó játék elkezdett forogni és zenélni.
• Amikor beköltöztünk az új házunkba, a kislányom a konyhában a szekrény tetejére mutatott, és így szólt: Anya, az a bácsi miért a szekrény tetején ül, és miért nem egy széken?
• Egyszer az éjszaka közepén arra ébredtem, hogy a 3 éves kisfiam ott áll az ágyam mellett, és azt suttogja, hogy „Amikor még nagypapa voltam, volt egy modellvasutam.”
• A 3 éves gyermekem egyedül ült a a fürdőkádban, és egyszer csak a kád másik felébe mutatva így szólt: ” Anya, mondd meg neki, hogy menjen innen!” Ezután pedig elkezdett sírni.
• A kisfiamnak volt egy képzeletbeli barátja, akivel gyakran beszélgetett. A kisfiam egyszer azt mondta nekem, hogy a barátja szerint Vitóriában fogunk lakni. Eszünk ágában sem volt költözködni, de néhány évvel később a férjem Vitóriában kapott egy állást, ezért odaköltöztünk.
• Az 5 éves unokámra vigyáztam az otthonomban, és egyszer csak megkérdezte tőlem, hogy „Ki az a férfi, aki a folyosóról bámul minket?” Odakaptam a fejem, de nem láttam ott senkit, ami nem meglepő, ugyanis teljesen egyedül élek. Legalábbis elvileg…
• A nagyapám gyakran fütyörészett régen egy általa kitalált kis dallamot, amikor még gyerek voltam. A kislányom már nem ismerhette meg őt, de egyszer csak elkezdte dünnyögni ugyanazt a dallamot, pedig sosem hallotta előtte.
• A kisfiammal a város széli erdőben túráztunk a minap. Teljesen egyedül voltunk, és már-már hátborzongató volt a csend, amikor a kisfiam egyszer csak suttogva azt mondta, hogy „Az erdő áldozatot követel.”
• A kislányom olyan 5 éves lehetett, amikor egyszer csak megölelt, és azt mondta: „Te vagy a valaha volt legjobb anyukám.”
Mondtam neki, hogy „Köszönöm, de igazából én vagyok a valaha volt egyetlen anyukád.”
Erre ő: „Nem, mert te vagy eddig a 3. anyukám, de téged szeretlek a legjobban.”
Forrás:napitroll.hu
