Megszoktuk, hogy tankönyvekből tanulunk. Átnézzük a tudósok munkáit, meghallgatjuk a tanárok előadását. Sokszor halljuk azt a mondást, hogy jobb egyszer látni valamit, mint százszor hallani róla. Néha a régmúlt művészek munkáiban sok olyan dolgot fedezhetünk fel, melyekről biztosan nem hallottunk még. Gondosan tanulmányoztunk pár régi festményt melyekben nem csupán egy mestermunkát látunk, hanem fellelhetünk bizonyos dolgokat a háttérben.
Mutatunk ebből egy válogatást
John Rose kertész ananászt ajándékoz II. Károly királnyak (1675, Hendrick Danckerts)
Az ananász manapság bármelyik szupermarket gyümölcsöspultjában fellelhető. II. Károly idején viszont egzotikus ritkaságnak számított, és nagyra értékelték. Olyannyira, hogy a király még egy festmény kedvéért is pózolt a gyümölccsel.
Gyermekjátékok (1650, Pieter Bruegel)
A festményen egy városi teret láthatunk, ahol több mint 200 gyerek játszadozik. Sok játékot felismerhetünk ezek közül. Babák, fából készült lovak, üveggolyók még ma is játékoknak számítanak. De van pár, melyek a mai gyermekek számára ismeretlenek lehetnek. Láthatjuk, hogy szórakozott a fiatalság a 16. században. Hordólovaglás, karikaterelés, komikus esküvői szertartás, poénkodás a keresztelési szertartással stb.
Az ember tésztát eszik (1656, Jan Vermeer van Utrecht)
Egy férfi, aki puszta kézzel eszi a tésztát. Mi ebben az érdekes? Akkoriban a hagyományos tészta vastagabb volt, mint ahogy manapság készítjük. A tészta akkoriban a szegények étele volt és alapvetően kézzel ették.
Kártyajátékosok (1550, Lucas Van Leyden)
A nekünk szemben ülő férfi kártyái háttal vannak és láthatjuk, hogy nincs rajta minta. Akkoriban a kártyáknak fehér hátlapja volt. A fehér szín gyorsan koszos lett és felismerhetővé tette a lapokat. Olcsó papírra nyomták őket, hogy később jegyzetlapként lehessen használni.
Mona Lisa (1503-1517, Leonardo da Vinci)
Az olasz reneszánsz mesterműve. Úgy gondolják, hogy a festményen Lisa Gherardinit láthatjuk, a firenzei selyemkereskedő, Francesco del Giocondo feleségét. A művész szemöldök nélkül és a homlok tetején borotvált hajjal ábrázolta. Akkoriban ez volt a divat.
Beteg hölgy és az orvos (1663-1666, Jan Steen)
Ez a művész egyik leghíresebb alkotása. A festmény egy fiatal nőt ábrázol, aki ájulás után magéhoz tért, és a kezét tartó orvost. A festmény bal alsó sarkában egy kis sárgaréz fáklya látható, amelyben a zsinór még mindig parázslik. Ezzel a módszerrel próbálták feléleszteni azt, aki elvesztette az eszméletét.
Flamand közmondások (1559, id. Pieter Bruegel)
Nagyjából így nézett ki a mikulás ünnepség akkoriban. A gyerekek ajándékokat kaptak, ha jól viselkedtek. A vászon jobb oldalán van egy asztal, ahol egy alma látható, benne egy érmével. Ez egy régi hagyomány volt akkoriban. Pénzt rejtettek almákba. A fiatalember karjában egy csecsemő van, aki mézeskalácsot tart a kezében. Ez Szent Miklós ünnepének a szimbóluma. Érdemes megjegyezni, hogy a mikulásformák sütése a 17. században még egyes holland városban tilos volt. A protestáns hatóságok nem hagyták jóvá.
Férfiportré vörös chaperonnal (1433, Jan van Eyck)
Sokan turbánnak gondolják a férfi fejfedőjét. Valójában egy francia fejfedő, amit chaperonnak hívnak. Ez a kiegészítő a 15. század elején Burgundiából származott, és 100 évig tartott. Férfiak és nők egyaránt hordták.
La Toilette és A csárdában (1659-1679 közöt, Jan Steen)
Jan Steen remekül bemutatja a 17. századi holland valóságot. A fent látható két festmény különbözik ugyan, de egy apró részletben hasonlítanak. A vörös színű harisnya akkoriban azt jelentette, hogy a nő nem különösebben erkölcsös és könnyen kapható.
Parasztlakodalom (1568, id. Pieter Bruegel)
Több érdekesség is megfigyelhető a képen.
Ha jobban megnézzük, akkor az egyik srác kalapjába egy kanál van tűzve. Ez a szegénység jele volt akkoriban. Azoknak, akiknek nem volt saját földjük nehéz körülmények között éltek. Elvállaltak mindenféle munkát és a holmijaik nagy részét magukkal cipelték. Erre utal a válltáska is.
A fal az valójában búza. A búzát szeptembertől januárig őrölték. Ekkor tartották az esküvőket is. A téli istálló azt jelzi, hogy a szüret jó volt és, hogy a résztvevőinek nem kell a télen éhezniük.
A menyasszonyt nagyon nyugodtnak, szinte mozdulatlannak ábrázolja. Egy menyasszonynak ezen a napon nem kell semmit sem tennie, mert amúgy a parasztasszonyok élete tele van fárasztó munkával.
Az Arnolfini-portré (1434, Jan Van Eyck)
A mű feltehetően Giovanni di Nicolao Arnolfini olasz kereskedőt és feleségét ábrázolja.
A festő részletesen bemutatja a közönségnek a gazdag emberek jellemzőit. Szőrme, kék és élénkzöld ruházat, vörös ágynemű. A szöveteket drága volt akkoriban festeni. A narancs rendkívül drága volt akkoriban.
Első benyomásra úgy tűnhet, hogy a nő terhes. Valójában csak “divatosan” öltözködött. Minél több réteg ruha volt rajta, annál magasabb társadalmi státuszban állt.
A 15. századi olaszok egyből kiszúrnák azt, amit mi biztosan nem. Ez a szoba így nem létezhetett. Hiányzik belőle a kandalló, ami az akkori ember számára elképzelhetetlen volt.
Mit gondoltok? Írjátok meg kommentben a véleményeteket!
Forrás:bovebbenportal.com
