A tömegközlekedés nem tartozik az emberek kedvenc elfoglaltsága közé, viszont mivel a mindennapjaink részét képezi a munkába járás vagy az iskolába járás miatt, ezért megtanulunk vele együtt élni. Ráadásul olyan élethelyzeteket (pozitívat és negatívat egyaránt) is megtapasztalhatunk egy-egy utazás során, amire sehol máshol nem lenne lehetőségünk.
Egy 4-es ülőhely egyik székén ültem, és egy szabad hely volt még. Felszállt a buszra egy idős nő az egyik megállóban, majd odajött és az üres helyre lerakta a táskáját, ő pedig álldogált mellette, miközben csúnyán nézett rám. Egy hirtelen fékezésénél a néni rám zuhant, egy vele azonos korú asszony pedig azonnal rám förmedt, hogy milyen neveletlen vagyok, hogy nem adtam át a helyem a néninek, amikor felszállt.
Az egyik megállónál egy helyes srác szállt fel és ült le mellém a buszon. Bár nagyon tetszett, de nem mertem megszólítani, ezért csak a szemem sarkából néztem őt csillogó szemekkel. Egyszer csak egy sárga csekket húzott elő a zsebéből, és nemes egyszerűséggel belefújta az orrát, majd zsebre rakta a papírt, mintha mi sem történt volna. Ezután a jelenet után már örültem, hogy nem szólítottam meg korábban.
Egy nő megpróbált felugrani az éppen induló metróra, de már nem érte el. Viszont miközben drámaian nyúlt a becsukódó ajtó felé, kiejtette a kezéből a kulcscsomóját, ami berepült a metrókocsiba. A szerelvény elindult, a nő arckifejezése pedig mindent elárult.
A tömött buszon egy fiatal anyuka a kislányával állt és kapaszkodott. Fáradtnak és gondterheltnek tűnt, de egy srác odament hozzá és megpróbált beszélgetést kezdeményezni vele. Az anyuka nem reagált, de a srác tovább próbálkozott. A nő fapofával állt, a kislánya pedig mérges fejjel nézte a fiút, majd elüvöltötte magát: „Ne bosszantsd már anyut, mert vécéznie kell!” Látni kellett volna az utasok arcát a buszon.
Tegnap a buszon a mellettem ülő nő felállt, és átült egy másik helyre. Olyan érzés volt, mintha elárultak volna.
Tegnap azzal lány osztálytársammal utaztam a buszon, akibe már egy ideje szerelmes vagyok. A lábamnak támaszkodva utazott, nekem pedig az járt a fejemben, hogy milyen romantikus lenne, ha egy hirtelen fékezésnél elkapnám és megmenteném őt az eleséstől. Nos, a képzeletem valósággá vált. Már ami a fékezés részét illeti. Ám ahelyett, hogy elkaptam volna, és is vele együtt estem. Őt elkapta egy másik fiú, én pedig betörtem az orrom.
A metrón utaztam csúcsidőben. Elég hangosan szólt a zene a fülhallgatómban, de nem gondoltam, hogy kihallatszik egészen addig, míg észre nem vettem, hogy a közelemben egy nagyobb társaság azt a zenét énekli nevetgélve, ami éppen a fülesemben szól.
Egy tömött buszon utaztam hátul a fal mellett állva. Egyszer csak az egyik idős néni felállt a helyéről, és megszólított:
– Üljön le a helyemre, fiatalember.
Mire én mondtam, hogy köszönöm, de nekem kényelmes itt állni.
Erre egy váratlan válasz érkezett:
– Igen, de olyan kényelmesnek tűnik, hogy én szeretnék ott állni.
Hát az eszem megáll…
Ma a tömött villamoson utaztam, amikor egy néni megkérdezte tőlem, hogy nem akarok-e az ölébe ülni. 24 éves férfi vagyok…
