A gyerekek akarva és akaratlanul is próbatételek elé állítják a szüleiket. A gyerekek egyes életszakaszaiban más és más kihívásokkal kell szembenézniük a szülőknek a gyereknevelés terén, amik mind fizikailag, mind mentálisan kimerítőek tudnak lenni. Mindezek mellett viszont a szülőségnek megvannak a szépségei is. A gyerekek szeretete és a velük átélt örömteli pillanatok sokszorosan kárpótolják az édesanyákat és az édesapákat azokért a nehézségekért, amik azért időnként meglehetősen próbára teszik a türelmüket és a problémamegoldó képességeiket.
Nem igazán tudom eldönteni, hogy a jövőre nézve melyik gyermekem miatt kellene jobban aggódnom: az öt éves kislányom miatt, aki tegnap kizárt engem a hálószobámból, hogy kutakodhasson a cuccaim között, vagy inkább a hat éves kisfiam miatt, aki megmutatta nekem, hogy hogyan törjem fel az ajtózárat.
Beléptem a kislányom szobájába, mire ő rám ripakodott:
– Na de Anya! Megsérted a személyes teremet!
Erre én:
– Mondod ezt úgy, hogy te meg az én személyes teremből jöttél ki…
Kényelmes székeink vannak a lakásban és még egy nagy babzsákot is vettünk a kisfiunknak, de ő egyik reggel mégis egy szatyornyi friss péksüteményen helyezte magát kényelembe, amit éppen akkor hoztam haza a kedvenc pékségünkből.
A szülőség egyik legnehezebb része, hogy hitelesen meg kell játszanunk a gyerekeink előtt, hogy mi tényleg jobban szeretjük a zöldségeket, mint a nasit.
Az öt éves kisfiam az előbb kiáltott nekem a fürdőszobából:
– Apu, be tudsz jönni egy kicsit?
– Miért? Segítség kell?
– Hááát… szólj anyunak, hogy jöjjön ő is.
Az Úr irgalmazzon nekünk…
Megkértem a légikísérő kisasszonyt a repülőgépen, hogy hadd ülhessek át egy másik helyre, mert egy síró és hisztiző gyerek ül mellettem. Erre kinevetett és azt mondta, hogy ez nem megoldható, mivel a síró és hisztiző gyerek az enyém.
A három éves kislányom próbálta egyedül felvenni a pólóját, de közben valahogy a fejére szorult, ezért odamentem hozzá:
– Hadd segítsek, kincsem!
– NEM, NEM, NEM! Majd én megcsinálom!
Ha ráhagytam volna, szerintem még egy hónap múlva is a fejére szorult pólóval élte volna az életét. Persze így meg megsértődött rám, amiért segíteni mertem neki.
Hogy mit jelent szülőnek lenni, azt nem lehet megfelelően elmagyarázni azoknak az embereknek, akiknek még nincs gyerekük. Úgy értem, hogy szülőnek lenni a világ egyik legjobb érzése, ugyanakkor soha ezelőtt nem voltam még ennyire fáradt, lestrapált és szegény.
Éppen a kisfiamnak segítek megkeresni azt a tábla csokit, amit tőlem kapott tegnap, én pedig még este titokban befaltam teljesen egyedül.
A kislányommal meglátogattuk a mosdót egy bevásárlóközpontban. Alighogy ráültem a vécére, a kislányom felkiáltott:
– Te most kakilsz, anyuci?
Természetesen hangos kuncogás övezte a megszólalását, én pedig vagy 15 percig nem mertem kilépni a fülkéből a kislányommal.
Egy átlagos napom szülőként:
– Anya, Anya, Anya…
– Igen, édesem?
– Anyu, Anyuci, Anya, AnyuAnyuAnyuAnyuAnyuciAnyuAnyaAnya, Anyuuuuuuuu, Anyukáááám mit eszel?
– Fejfájás csillapítót, kislányom…
Forrás:napitroll.hu
