Akiknek volt már részük pár állásinterjúban a pályafutásuk során, azok tisztában vannak vele, hogy a többségük egy megszokott menetrend szerint zajlik. Vannak olyan sablon kérdések, amik szinte az összes állásinterjún elhangzanak. Ebből persze előny is kovácsolható, hiszen megvan a lehetőségünk, hogy előre felkészüljünk rá pár frappáns válasszal. Akadnak azonban kivételek, amikor az állásinterjúk olyan irányt vesznek, amire ha akarna sem tudna előre felkészülni az ember. Sem az állásra pályázó, sem pedig az interjúztató.
Voltam egy állásinterjún, ahol a HR-essel ezt a párbeszédet folytattuk le:
– Mi a felesége telefonszáma?
– Nos, ő egy másik országban él, ahol most éjjel 2 óra van. De miért kérdezi?
– Az ön anyukája is ott van?
– Igen, de miért fontos ez?
– Szeretném felhívni őket, hogy megkérdezzem tőlük az idegesítő szokásait.
Az interjúztató megkért, hogy beszéljek angolul az eddigi munkáimról. Nagyjából 15 percben elmondtam, mire ő:
– Én amúgy egy szót sem tudok angolul, csak teszteltem, hogy te tudsz-e.
Egy korábbi munkahelyemen Interjúztattam egy férfit, akivel a következő beszélgetés zajlott le:
– Van tapasztalata a marketing terén?
– Nincs.
– És a blokklánccal kapcsolatban?
– Nincs.
– Megkérdezhetem, hogy miért jött ide hozzánk?
– Nem tudom.
Egy fél perces kínos csend után az asztalon lévő cukorkás tálra nézett, és megkérdezte:
– Szabad?
Egyszer egy állásinterjún teljesen komolyan megkérdezték tőlem:
– Hogyan reagálnék, ha az irodába belépve az igazgató meglőne engem tűzőgéppel?
Életem első állásinterjúján megkérdezték tőlem:
– Hol látja magát 5 év múlva?
Mire én ezt válaszoltam:
– Hát ha rövid időn belül nem találok magamnak állást, akkor egy hajléktalanszállón.
Megkaptam a munkát.
Beléptem az irodába, ahol a főnökasszony az asztala mögül végig mért, majd így szólt:
– Túl sovány vagy. Ilyen testalkattal nem bírnád a munkát. Mi robusztusabb hölgyet keresünk.
Irodavezetői állásra jelentkeztem…
Egy autókereskedésnél dolgoztam, és cégen belül jelentkeztem egy magasabb pozícióra. Az igazgató, akit nem igazán ismertem, behívatott az irodájába. Amikor helyet foglaltam, egészen közel hajolt hozzám, és megkérdezte:
– Tényleg autókat szeretnél eladni?
– Igen, tényleg.
– Akkor kiabáld,hogy te vagy a legjobb autókereskedő! De olyan hangosan, hogy mindenki hallja a cégnél!
Furcsának találtam a dolgot, de azért megtettem, amit kért. Ezután percekig bámultuk egymást szótlanul, majd hirtelen felkiáltott:
– Tiéd az állás!
Pár évvel ezelőtt jelentkeztem egy értékesítési asszisztens állásra, ahol az interjún ki kellett töltenem egy kérdőívet. Az első kérdés ez volt: “Szokott lenni székrekedése?”
Azóta is kíváncsi vagyok, hogy mi történhetett az irodájukban, ami miatt szerepelt ez a kérdés a kérdőíven. Ráadásul első helyen.
Fiatal srácként szakácsnak jelentkeztem egy étterembe, ahol életem legrövidebb állásinterjújában volt részem. A következő párbeszéd zajlott le köztem és a tulaj között:
– Tudja hogyan kell grillezni?
– Igen.
– Akkor fel van véve.
Egy boltban volt állásinterjúm. A boltvezető megkérdezte tőlem, hogy hogyan teljesítettem az óvodában. Meglepetten visszakérdeztem:
– Úgy érti, hogy 4-5 éves koromban?
Határozottan bólintott, mire én nevetve közöltem vele:
– Sajnos nem emlékszem, hogy milyen sikereket értem el az oviban. Ez láthatóan felbosszantotta, és hamar véget is vetett az interjúnak.
Egy idősek otthonába jelentkeztem ápolónak, ahol az igazgató megkérdezte tőlem:
– Ha most adnék önnek egy bébielefántot, akkor mit kezdene vele?
Egy könyvelőirodában voltam állásinterjún, ahol az egyik felvételiztető egy raszta hajú fickó volt, aki egy sárgarépa alakú párnát szorongatott a kezében. Az első kérdése ez volt hozzám:
– Ha lenne egy állatkerted, akkor milyen állatokat tartanál benne?
Erre én:
– Bocsánat, de ennek mi köze a könyveléshez?
Nem vettek fel…
Interjú közben a HR-es nő végig a száját festette, majd a végén kritikusabb megkérdezte tőlem:
– Miért házasodott meg 19 évesen?
Majd pedig ezt:
– Szeretne gyereket vállalni, mialatt itt dolgozik nálunk?
Azt válaszoltam, hogy az elkövetkezendő 10 évben szeretnék gyereket, mire flegmán közölte velem, hogy ez esetben nem férek bele a cég terveibe.
Édesapám ma egy videós állásinterjún vett részt. A nappaliban ült öltönyben és nyakkendőben a számítógép előtt. Interjú közben a macskám egyszer csak az ölébe ugrott, és elkezdett nyávogni, dorombolni. Az interjúztatók attól kezdve már csak a macskával foglalkoztak, és még arra is megkérték apámat, hogy emelje fel a macskát, hogy jobban láthassák a kamerában.
Azért szerencsét hozott apámnak, ugyanis megkapta az állást.
Egy kozmetikai üzlet vezetője vagyok, és egyszer interjúztattam egy fiatal lányt, aki a jelentkezési lapon a családi állapothoz azt írta be, hogy: “anya, apa, én és a nagymama”.
Behívtak állásinterjúra egy kis céghez, aminek az irodája egy stúdiólakásban volt berendezve. Egy férfi és egy nő vezette a céget, akik a konyhában délelőtt fél 12-kor megkínáltak sörrel, majd átkísértek a nappaliba, ahol le kellett őket győznöm egy videó játékban, hogy megkaphassam az állást. Két órán keresztül játszottunk, de végül nem sikerült megkapnom a munkát.
Az interjún megkérdezték tőlem:
– Ön számára milyen az álom munka?
Erre én:
– Egész nap fekszem a tengerparton és csak lógatom a lábamat, amiért még hatalmas fizetést is kapok.
Ezt most komolyan mondja?! – kérdezett vissza a felvételiztető.
– Miért, maga szerint arról kellene álmodnom, hogy napi 12 órában a szántásban robotolok?
Azonnal nekem adták az állást.
Forrás:napitroll.hu
