Az Alcatraz-sziget a San Francisco-öböl közepén, Kalifornia államban található. Először világítótorony, majd katonai erődítmény, később börtön volt, ma múzeum és 1986 óta nemzeti emlékhely.
1934-1963 között Amerika legveszélyesebb bűnözőinek adott otthont. Itt töltötte büntetését többek közt a hírhedt bűnöző Al Capone és a veszélyes gyilkos, Robert Stroud.
A San-Franciscoi-öbölben fekvő szigetet 1775-ben először egy spanyol vitorlázó, Juan Manuel de Ayala fedezte fel. Mivel számos madárpopulációval találkozott, La Isla de los Alcatraces, vagyis “Pelikán sziget”-nek nevezte el. 75 évvel később, 1850-ben az Egyesült Államok akkori elnöke, Millard Fillmore elrendelte a sziget katonai célokra való felhasználását, ekkor építettek egy erődöt, melyet 100 ágyúval vettek körbe.
Az Alcatraz lett a nyugati part legbiztonságosabb erődítménye. Az 1850-es évek végén kezdték ide szállítani a legveszélyesebb bűnözőket, az Alcatrazból senki sem menekült meg élve.
1909 és 1911 között átalakítást hajtottak végre a régi erődítményen, és megépítették a hírhedt börtönt, mely a főépületen kívül kórházat és étkezdét is tartalmazott. Egy 1912-es jelentés szerint az Alcatraz Amerika legnagyobb vasbeton épülete lett. Átlagosan 250-275 fogvatartott volt a börtönben, és mindenikükre fejenként három őr vigyázott.
Al Capone adócsalás miatt négy évet töltött az Alcatrazban, majd 1939-ben egészségügyi okok miatt átszállították a dél-kaliforniai Terminal Izland börtönbe.
Robert Stroud, a világ egyik legveszélyesebb gyilkosa, becenevén, “Madárember” 1942-ben érkezett a szigetre, és 17 évet töltött az Alcatrazban.
A legtöbb börtönlakó azért került a szigetre, mert sehol nem volt hajlandó betartani a szabályokat, és állandó szökési kísérletbe kezdett. Az ilyenek számára tökéletes hely volt az Alcatraz, innen ugyanis nem volt menekvés. Az Alcatrazban négyfajta joga volt a fogvatartottaknak: élelem, ruházat, menedék és orvosi ellátás. Néhányuk a jó magaviselet következtében olyan különleges jogokat is élvezhetett, mint például levelezhettek a családtagjaikkal, bemehettek a börtön könyvtárába, vagy különböző szabadidős tevékenységeknek hódolhattak.
Akik túlságosan fegyelmezetlenek voltak, azok egy bizonyos ideig nem beszélhettek egyáltalán, éppen ezért a börtön lakói közül sokan küszködtek súlyos pszichés problémákkal. Egy ideig úgy tartották, hogy a cápák miatt nem tudnak partot érni azok, akik szökni próbálnak, azonban a túlságosan hideg víz (12 fok), az áramlat, és a távolság az, ami végzett a menekülőkkel.
1963-ban bezárták az Alcatrazt, mert túlságosan sokban került a fenntartása, hiszen ételt, vizet és minden szükséges felszerelést hajóval szállítottak a szigetre. A három évtized alatt mintegy 1576 fogoly volt az Alcatrazban.
Forrás:filantropikum.com
