Ápolónőként dolgozom, színes hajjal, tetoválással. Ma a boltban, egy nyugdíjas nő rám nézett, és ezt mondta…

Az alábbi gondolatokat az interneten találtuk, és fontosnak találjuk megosztani. Írójuk nevét nem ismerjük, nevezzük őt most egyszerűen Anitának. Anita leírja, hogy színes a haja és tetoválásai vannak, ugyanakkor ápolónőként dolgozik.

Munka után leugrott a boltba, hogy megvegyen pár dolgot. Már éppen fizetett a kasszánál, amikor a pénztáros a kórházi névtáblájára nézve megkérdezte: “Mit csinálsz ott?”

Anita elmondta, hogy ápolónő. A pénztáros megrökönyödött, hogy színes hajjal ápolónőként dolgozik. Vajon mit gondolnak róla a betegek? Erre még a sorban hátrébb álló idős nénit is megkérdezte, hogy mit gondol Anita hajáról.

A hölgy csak ennyit válaszolt: “Semmi baj vele drágám, csak nem nekem való. ” A pénztáros már csak halkan, szinte magában morgott, hogy náluk ezt nem engedik, és nem érti, hogy a kórház hogyan járulhat hozzá…

Anita ezután leírja a gondolatait: nem emlékszik rá, hogy a hajszíne gátat jelentett volna, hogy elvégezze a feladatát, és segítsen a betegeknek. A tetoválásai sem akadályozták meg abban, hogy a rémült, zavarodott alzheimeres betegek kezét fogva megnyugtassa őket.

A fülében lévő pírszingek sem gátolták meg, hogy végighallgassa az idős betegek búját, bánatát, és érzelmi támaszt biztosítson számukra.

A nyelvpiercingje sem tartotta vissza, hogy szóban bátorítsa a betegeket vagy a gyászoló családtagokat.

Ezért nem érti, miért ne tudná elvégezni a munkáját, miért lenne alkalmatlan a festett haja, a tetoválási és a pírszingek miatt, miközben vidám és törődő természetű, mosolygós, és imád segíteni az embereknek??! Neki ez az élete és imád segíteni!

Az ember hozzáállása, segíteni akarása nem függ a külsejétől! Neked mi a véleményed?

Forrás:www.tudasfaja.com