Ambíció és fegyelem. Ezzel a két szóval lehetne jellemezni Jim Thorpe-ot, akinek minden akadály ellenére sikerült a modern idők egyik legeredményesebb és legsokoldalúbb sportolójává válnia.
Kosárlabdázott, jégkorongozott, kézilabdázott, teniszezett, emellett baseball és lacrosse játékos is volt, jó úszó és nagyszerű amerikai futballjátékos. 1912-ben a stockholmi olimpián atlétaként képviselte a hazáját, és olyan világrekordot állított fel tízpróbában, amit csak 1972-ben döntöttek meg.
Jim Thorpe őslakos amerikai származású sportoló volt, aki az akadályokat leküzdve, sikeres sportolóvá vált.
Fiatalkora
1887-ben született egy indián rezervátumban a mai Oklahoma állam területén, a születési anyakönyvi kivonatát azonban nem találták meg. A Sac and Fox Nation indián rezervátumban nevelkedett. Erejét is kitartását az édesapjával közös vadászatokon fejlesztette.
Amikor ikertestvére, Charlie Thorpe elhunyt tüdőgyulladásban, Jim elveszítette minden életkedvét. Többször is kimaradt az iskolából, és édesapja, hogy megfegyelmezze, egy bentlakásos intézetbe, a Haskell Institute-ba küldte a kansasi Lawrencben.
Nem sokkal később meghalt Thorpe édesanyja, szülés közben fellépő komplikációk miatt. Jim hazament az iskolából, de a dolgok nem úgy alakultak, ahogy remélte. Összeveszett az apjával, és egy lófarmon kezdett dolgozni.
Ez az időszak azonban nem tartott sokáig, 16 éves korában hazatért az édesapjához, és úgy döntött, hogy folytatja a tanulmányait egy indiánok számára alapított műszaki iskolában a pennsylvaniai Carlisle-ban.
Itt ismerte meg Glenn Scobey „Pop” Warner edzőt, aki megváltoztatta az életét.
Sportolói karrierje
Jim Thorpe lenyűgöző képességekkel megáldott sportoló volt, és kiemelkedő fizikai képességei lehetővé tették a számára, hogy több sportágban is nagyszerű teljesítményt nyújtson: többek között baseballban, kosárlabdában, lacrosse-ban, úszásban és íjászatban. Amikor éppen nem tanult, minden idejét a sportnak, az edzéseknek szentelte.
Atlétikai képességeire is itt derült fény. 1907-ben egy napon az atlétikapályán volt, és kérte, hogy csatlakozhasson a magasugrást gyakoroló sportolókhoz. Thorpe, bár utcai ruhát és kölcsönkapott tornacipőt viselt, könnyedén végrehajtott egy csaknem 180 centiméteres ugrást, ami után behívták az iskola legendás futball- és atlétikai edzője, Glenn „Pop” Warner irodájába. „Hibáztam valamiben?” – kérdezte Thorpe, mire az edző így válaszolt: „Fiam, megdöntötted az iskolai rekordot magasugrásban.”
Egy nap, miközben épp az atlétikapályán volt, Thorpe végignézett egy amerikai futballedzést. A sport felkeltette az érdeklődését, és szerette volna kipróbálni magát benne, de Warner edző nem akarta megkockáztatni, hogy nagyszerű atlétája esetleg lesérüljön. Ennek ellenére, engedélyezte neki, hogy néhány percre beálljon a játékba, és rögtön kiderült, hogy Jim Thorpe megállíthatatlan.
Amellett, hogy a futballcsapatban több különböző poszton is játszott, minden sportágban egyértelműen dominált, amit csak kipróbált, beleértve a kosárlabdát, ökölvívást, lacrosse-t, baseballt, úszást, jégkorongot, kézilabdát és teniszt. Még egy iskolák közötti társastánc bajnokságot is megnyert.
Szerződést írt alá egy baseball csapattal
Elhatározta, hogy profi sportoló lesz, és az 1909-1910-es szezonban aláírt egy szerződést, hogy egy másodosztályú baseballcsapatban játsszon.
„Sportolói karriert akart, és akkoriban a baseball volt az egyetlen sportág, amiben erre lehetősége nyílt” – írta Kate Buford, a Native American Son: The Life and Sporting Legend of Jim Thorpe című életrajzi könyv szerzője.
1911. december 31-én a Houston Post a szezon legértékesebb játékosának nevezte Thorpe-ot.
Az olimpiai aranyak
Bár akkoriban az amerikai őslakosok nem kaphattak amerikai állampolgárságot, Thorpe mégis képviselhette hazáját az 1912-es stockholmi olimpiai játékokon. Nem sikerült érmet szereznie távolugrásban és magasugrásban, de aranyérmes lett ötpróbában, miután távolugrásban, diszkoszvetésben valamint 200 és 1500 méteres síkfutásban is első helyezést ért el.
A következő héten Thorpe megdöntötte a világrekordot tízpróbában, annak ellenére, hogy nem illett rá tökéletesen a cipő, ami a lábán volt. Rekordját csak 1972-ben sikerült megdönteni.
Miért nem illett tökéletesen a lábára a cipő?
Az 1500 méteres síkfutás versenyszámának reggelén valaki ellopta Thorpe cipőjét. De ő nem adta fel ilyen könnyen. Alternatív megoldást keresett, és végül talált két cipőt az egyik szemetesben. Csakhogy a talált cipők nem voltak azonos méretűek. Mivel az egyik cipő nagy volt a lábára, Thorpe kénytelen volt még egy pár zoknit húzni arra a lábára. Aznap két aranyérmet is nyert.
Annak ellenére, hogy mindenki elismerte kiváló sportteljesítményét, fáradtsággal megszerzett aranyérmeit mégis visszavették az akkori szabályok értelmében. Az első olimpiákon ugyanis még komolyan szabályozták, hogy csak amatőrök indulhassanak a versenyeken. Thorpe pedig korábban fizetett baseball játékos volt, az Eastern Carolina League nevű másodosztályú bajnokságban a Rocky Mount csapatában szerepelt 1909-10 között.
Jim Thorpe alázatosan beismerte, hogy nem ismerte az erre vonatkozó szabályzatot, ez a kudarc azonban nem állt sportolói pályafutása útjába. Igazi sztárnak számított baseball játékosként, és 1913-tól már a profi ligában játszott. Tagja volt a New York Giantsnek, a Cincinnati Redsnek és a Boston Bravesnek. 1915-ben profi futball játékos lett a Canton Bulldogs csapatában, 1920-ban pedig ő lett az amerikai futballszövetség, a National Football League (NFL) első elnöke.
Dicsősége az idő múlásával halványulni kezdett, és sportolói karrierje után anyagi nehézségekkel küzdött. Több munkával is próbálkozott, egy időben filmekben szerepelt statisztaként, és egy rövid ideig még a kereskedelmi flottába is beállt.
Hírneve a „világ legjobb sportolójaként” fokozatosan elhalványult.
1950-ben rákot diagnosztizáltak nála, és 1951-ben egy philadelphiai kórházban kezelték ingyen, jótékonysági alapon – ekkorra már majdnem minden pénze elfogyott. 1953. március 28-án hunyt el, 64 éves korában a kaliforniai Lomitában, szívinfarktus következtében.
Forrás:twice.hu
