Az életben sajnos néha nem úgy forognak a kockák, ahogy mi szeretnénk. Mindannyiunknak megvan a maga keresztje. A kérdés csupán az, hogy képesek vagyunk felszívni magunkat, felvenni a kesztyűt és beleállni a harcba, vagy feladjuk.
Megan Grannan szülei már a kislány születésekor látták, hogy valami nem stimmel gyermekükkel. Az orvos megerősítette, hogy a törpenövés egy ritka fajtájával született és a túlélési esélye rendkívül alacsony. A gyermek egy úgynevezett Metatropic Dysplasiával született. A végtagjai rövidek a mellkasa hosszú és keskeny. Ennek a betegségnek a tünetei lehetnek enyhék, de akár életveszélyesek is.
Csodák csodájára Megan felnőtt, de az élete cseppet sem könnyű. Nagyjából akkora, mint egy 4 éves gyermek. Magassága alig egy méter. A mindennapi élet számára kész harc. Segítségre van szüksége a mosakodásban, öltözködésben. Gondolhatnánk, hogy rendkívül elkeseredett és szomorú az élete. A valóság, azonban teljesen más.
Kislánykora óta megtett minden, hogy beilleszkedjen a többiek közé. Táncolt, korcsolyázott és minden olyan tevékenységben részt vett, amiben a vele egykorú, egészséges gyerekek. Sajnos a többiek nem szívesen játszottak vele. Sőt! Még az iskolapadban sem akartak mellé ülni. Ez kihatott a tanulmányaira is.
Később egyetemre ment és kitalálta, hogy tanár szeretne lenni. Tudta, hogy nem egy könnyű feladat, pláne számára, de nem adta fel. A legtöbben kinevették emiatt. Senki nem tudta elképzelni az apró teremtést, mint tanárnőt. Hogyan tudna valaki fegyelmet tartani így? Hogyan vehetnék őt komolyan? Megan úgy gondolta, hogy állapota inspirálhatja a gyerekeket abban, hogy elérjék az álmaikat, illetve ő maga is szeretett volna bizonyítani, hogy a kételkedők nagyot tévedtek vele kapcsolatban.
“Az emberek rosszul ítélnek meg. Rám néznek és egy alacsony, fogyatékos embert látnak. Fogalmuk nincs arról, hogy milyen személyiség lakozik ebben a testben. Esélyt sem adnak nekem.” – mesélte Megan, akinek komoly nehézségei voltak abban, hogy tanárként elhelyezkedjen. A legtöbb állásinterjún már az elején látta, hogy semmi esélye.
Végül talált egy iskolát, aki lehetőséget biztosított a számára. Megan nagyon szereti a munkáját. A diákok mind magasabbak nála, de képes elmagyarázni a helyzetet és fantasztikus kapcsolatot alakított ki a gyerekekkel. A kollegái is megszerették őt, és gyakran kérnek tőle tanácsot.
“Megan egy fantasztikus személyiség. Ő az élő példa arra, hogy soha nem szabad feladni és magunkat sajnáltatni. Kell az erős akarat és a határozottság és ez benne megvan. Nem sajnálja magát, mindig mosolyog. Ez a pozitív életszemlélet hiányzik ma a világból. Jó ha a gyerek egy ilyen inspiráló embert látnak.” – mondta Megan egyik kollégája.
“Nagyon büszke vagyok arra, hogy idáig eljutottam. Szeretnék tovább menni és bebizonyítani mindenkinek, hogy tévedett velem kapcsolatban. Soha nem szabad feladni, és lemondani magunkról. Minden csak akarat kérdése.” -mondta Megan
Forrás:bovebbenportal.com
